Alisa anyó

Alisa anyó

Nem hittél az idegennek

Alisa anyót magával húzta Jahnus, az asszony pihekönnyű súlya nem okozott gondot a férfi számára. Végighúzta a tömegen, közben Alisa az őrültet kereste a tekintetével.

– Tudja mit? – kiáltotta a férfi. – Megmutatom! Megmutatom mindenkinek, és hinni fognak!

Hallotta, hogy még egyszer az arkhón után kiált, de a templom vezetője rá sem hederített, az utolsó szavakat már nem hallotta, elnyomta a morajló tömeg. Jahnus félre húzta az anyót az emberáradat sodrása elől egy szűk folyosóra.

– Nem érti, ugye? – Alisa aprónak és törékenynek érezte magát az arkhón mellett, képtelen volt a szemébe nézni. – Többről van itt szó, mint a rászorulók megsegítése. A jövőt építjük, drága Alisa nővér. – Jahnus határozottan megragadta az anyó állát, és kék szemébe fúrta a tekintetét. – Te már készen állsz a halandó élet lezárására, és ha nem figyelsz az egészségedre, nem is fogod látni annak a csodának a végét, ami már mozgásban van.

Alisa torkához nyúlt, és száraz köhögés tört rá, ujjai reszkettek a félelemtől, minden erejére szüksége volt, hogy összeszedje magát.

– De a gyerekeket nem küldheti ki oda – hörögte.
– Látta mekkora tömeg gyűlt össze az ima során, Alisa nővér?

Az anyó bólintott, nyakát fogta, úgy érezte, ki akar szakadni a torka a helyéről.

– Számunkra ők az elsők. Ha mi nem nyújtunk nekik segítő kezet, ki fog? Bízok benne, hogy teljesül a jóslat, de az sem baj, ha nem, hiszen így is egyre többen fordulnak hozzám segítségért.

Alisa anyó sosem látta ilyen elégedettnek és önteltnek az arkhónt. Gyermekkora óta ismerte a férfit, verseket és imákat tanított neki a Bölcsek könyvéből. Alázatra, szeretetre, odaadásra és kegyelemre tanította, de csak hamu és füst maradt utána.

– Délután már Kisa nővér mellett akarom látni a növendékeket, egytől egyig – ujját fenyegetőn az anyóra szegezte.
Az arkhón szó nélkül távozott.

Időközben a Hold kiharapta az első szeletet a Napból. Aznap délután ismét a növendékekkel töltött időt, Alisa anyó a Bölcsek könyvéből olvasott fel, ami a Nagy Szellem jóslatait és üzeneteit tartalmazta a hívek számára. El kellett volna küldenie a gyermekeket Kisa nővérhez, de képtelen volt rá.

– Miért hívják Bölcsek könyvének, Alisa anyó? – Enma még nem látta a könyvet korábban, apró kezével megkapaszkodott az anyó tunikájában, és kíváncsi arcát a lapok közé dugta.

Vaskos kötet volt, lapjai megsárgultak, és Enma szerint öreg szagot árasztott magából, amin az anyó csak kuncogott.

– Bár imákat kellene tanulunk ma, úgy gondoltam, beszéljünk inkább a jóslatról. – Alisa anyó kinyitotta a könyvet. – A könyv neve abból ered, hogy Égdárdában élő szerzetesek vezetőinek, a Bölcseknek feladata lejegyezni minden spirituális cselekedetet, amely a Nagy Szellemhez köthető, és ebben olvasható Yaenara jóslata is.

A növendékek izgatottak lettek, már hónapok óta mindenki a jóslatról beszélt, mióta a Tienne Akadémia asztronómusai kiolvasták a csillagokból a legenda pontos napját, a mai napfogyatkozást. Alisa anyó kinyitotta a könyvet a jóslatról szóló oldalon:

– Ha eljön a farkasok órája, a kard és a vér éjszakája, mikor a csillagok hátat fordítanak, és a lepel leszáll, a világ újjászületik egy új Nap alatt.

Kopogtattak az ajtón. Alisa anyó becsukta a könyvet, és lassan felállt, de Jahnus arkhón nem várta meg, míg ajtót nyitnak neki, beengedte magát.

– Mégis mit jelentsen ez? – Jahnus egy pillanatra sem leplezte modorát.
– Tanítok, mélyen tisztelt arkhón. – Alisa anyó olyan mélyen meghajolt, amennyire térdei engedték, és ismét érezte torkában a csomót, hangja remegett.
– Nem ebben állapodtunk meg! – Az arkhón hangja éles volt, nem tűrt ellenkezést senkitől.
– Tudom, de…
– Meg kell adnunk mindent a népnek, Alisa anyó, és ehhez minden kézre szükségünk van. – Jahnus egy pillanatra kezébe vette az anyó kezét, és lágyan megpaskolta.
– A növendékeknek maguknak kell dönteniük arról, hogy segítenek-e a gyógyítóknak, ismerve a veszélyeket. – Alisa anyó állta Jahnus arkhón dühös tekintetét, de a csomó továbbra is feszítette a mellkasát.
– Ha nem látok mindenkit a sátrak között rövidesen, nem kell visszatérniük a templomba. – Az arkhón hangja, akár egy közelgő vihar, egyelőre csendes volt, és heves szellőként megtöltötte a termet, de a tomboló orkán már közel járt.

Feszült csend ült a teremre. Alisa anyó érezte, ha most nem áll ki az arkhónnal szemben, soha nem fog megbocsájtani magának, hogy az árvák előtt engedett az elnyomással szemben. Vett egy mély lélegzetet, és próbálta kihúzni magát, amennyire megfáradt csontjai engedték, és legszúrósabb nevelői tekintetét az arkhónra szegezte. Szinte tapintható volt a feszültség kettejük között, a növendékek izgatottan figyeltek.

– Rendben, megyek. – Senna adta fel elsőként.

Senna gyenge volt, mint egy fűszál a viharban, az első fertőzés ledöntheti.

– Én is megyek, de kérem, ne bántsa Alisa anyót! – Joras volt a második, Gendrin pedig halkan követte a példáját.

Jorast és Gendrint is féltette, igaz erősek voltak, de még hiányzott belőlük az alázat és a tisztelet. Ooka sem maradt le, gyönyörű énekeivel közelebb hozta a Nagy Szellemet a hívekhez, de az emberek társaságában nehezen oldódott fel, nagyon félénk volt.
Utolsóként Enma maradt egyedül a párnán, arcára zavar és félelem ült ki, de Zerka kézen fogta, és kikísérte. Jahnus arkhón csalódottan csóválta a fejét.

– El szerettem volna kerülni ezt. – Hangjában hamis sajnálat bujkált, de arca elégedettségről árulkodott.
Alisa anyó nem szólt semmit, megalázottan ült a székében. Az arkhón előhúzott egy papirost tunikája alól, ami millió apró zsebet rejtett, benne kincsekkel és hasznos holmikkal, és letette az asszony elé a levelet.

– Holnap hajnalban elmegy – közölte hidegen a férfi, az asszony úgy érezte, mintha egy kést vájtak volna a gyomrába.
– Hova? – reszketve vette fel a levelet, az első szavak után a hideg pengét meg is forgatta az arkhón. – Égdárdába küld? De miért?

Zsibbadt a feje, szédült és csillagokat látott. Megkapaszkodott az asztal sarkában, úgy érezte, menten leesik a székről.

– A Nagy Szellem már átmosta a lelkét. – Jahnus arkhón kezébe vette az anyó ráncos, aszott kezét. – És a legjobb, ha időd hátralévő részét a Bölcsek között töltöd. Holnap pirkadatkor indul a szekér. Remélem, megtalálod a lelki békét, és felemelkedsz a Nagy Szellemhez.

A templom vezetője szó nélkül távozott, Alisa anyó megtörten ült a székében, és a vörös pecséttel ellátott levelet olvasta újra és újra. A falak összeszűkültek körülötte, és minden teher a vállára omlott, és súlyos, sós könnyek folytak le az arcán, némán zokogott az üres teremben. A szoba lassan árnyékba borult, ahogy egyre kevesebb fény szűrődött be a színes ablakokon, és a Hold magába szívta a Napot.